Az ördögre kacsintva
Sajnálom az orrom, a hajam, hogy nem hosszabb, vagy rövidebb, sajnálom, hogy én csak én vagyok, majdnem az, de csak majdnem. Biztos vagyok benne, hogy mindenkit ért már kritika. Ez egy olyan kikerülhetetlen dolog. Ha szerencséd van, a sors megáldott egy "tökéletes" családdal, ami csupa szeretet és megértés. Ha meg nincs, akkor már onnan kapod is az elsőt. Hogy bamba vagy, hogy dagi vagy, hogy göndör hajú vagy, holott egyenesnek kéne lenni. Ha a családtól nem is kaptál, azért elég sok más opció is szembe jön veled viszonylag hamar. Valahol biztosan lesz egy tanítónéni, aki majd azt mondja, hogy túl lassan olvasol, vagy nem rajzolsz elég szépen. Aztán halad az idő, és ha más nem, a kortársak azért közlik veled, hogy ez a felső, ami most rajtad van, az mindenki szerint öregasszonyos. Pedig szerinted tök hippis. Vagy ha még ez se történt meg, akkor az első csajod/pasid egy ponton azt mondja, hogy amúgy szeret, de neki a kicsit vékonyabb, kicsit magasabb, kicsit barnább hajú, va...