Bejegyzések

Az ördögre kacsintva

Sajnálom az orrom, a hajam, hogy nem hosszabb, vagy rövidebb, sajnálom, hogy én csak én vagyok, majdnem az, de csak majdnem. Biztos vagyok benne, hogy mindenkit ért már kritika. Ez egy olyan kikerülhetetlen dolog. Ha szerencséd van, a sors megáldott egy "tökéletes" családdal, ami csupa szeretet és megértés. Ha meg nincs, akkor már onnan kapod is az elsőt. Hogy bamba vagy, hogy dagi vagy, hogy göndör hajú vagy, holott egyenesnek kéne lenni. Ha a családtól nem is kaptál, azért elég sok más opció is szembe jön veled viszonylag hamar. Valahol biztosan lesz egy tanítónéni, aki majd azt mondja, hogy túl lassan olvasol, vagy nem rajzolsz elég szépen. Aztán halad az idő, és ha más nem, a kortársak azért közlik veled, hogy ez a felső, ami most rajtad van, az mindenki szerint öregasszonyos. Pedig szerinted tök hippis. Vagy ha még ez se történt meg, akkor az első csajod/pasid egy ponton azt mondja, hogy amúgy szeret, de neki a kicsit vékonyabb, kicsit magasabb, kicsit barnább hajú, va...

Hamvadó cigarettavég

Voltam én boldog lángoló... Mostanában rákattantam a WMN Youtube csatornájára, kezdve a DTK Elviszlek magammal című műsorával, és folytatva a Hello, WMN! estekkel. Utóbbi személy szerint jobban megfogott. Ez egy pár napos, talán egy hetes történet, mióta nézem őket. Először is el kell mondanom, hogy roppant sok érdekes emberrel készített szerintem interjút, számomra izgalmas ezeket végig hallgatni. A Hello, WMN! esteket pedig rendkívül inspirálónak találtam. Igazi gondolatfolyam indult meg bennem a hatására, már ha létezik egyáltalán ilyen szó. Volt egy nagy felfutásom, amikor is azt gondoltam, hogy huhh, na most, na most nagyon jó és új élet vár és felejts el mindent, mindent, ami fáj. Aztán ez tegnap szépen le lett törve. A lényeg a lényeg, amitől én gyakran elkalandozom és teljesen követhetetlen, hogy miről is beszélek, a WMN estek. Mióta nézem őket egyfolytában úgy próbálom meg megélni a kis dolgaimat, oldani a kis problémáimat, hogy azt képzelem, hogy mondjuk a DTK-nak interjút ...

Like a Virgin

Sziasztok! Vagy nem Sziasztok! Ezer és ezer éve nem írtam blogot, de ezer és ezer éve tervezem. Ez a Sziasztok vagy nem ennek szól, már nem emlékszem, hogy ezzel szoktam-e kezdeni, hogy illik-e, kell-e és akarom-e így kezdeni. Most azt hiszem igen, ez valahogy megadja a löketet. A másik dolog ezzel kapcsolatban, hogy nem igazán számítok olvasókra, tehát elképzelhető, hogy így egyáltalában értelmét veszti Sziasztokkal kezdeni egy bejegyzést. De ez megtörtént, és azt hiszem lépjünk is túl rajta. Hogy milyen blog is ez, vagy hogy miért íródik egyelőre magam sem tudom. Ez az ezer éve tervezgetés is kicsit olyan, hogy amikor volt valami ötletem, akkor sose kezdtem bele, most meg nincs, hát kezdjük el. Nem tudom azt mondani, hogy ez egy - a névre utalva - pszichológiai témájú blog lesz, ami leírja, hogy milyen nárcisztikusként élni a világban. Azt sem tudom ígérni, hogy néha nem az én teljesen felesleges szenvedésemről fog szólni. Vagy hogy nem egy megmondós blog lesz, társadalmi témákat ...